Monológ a szabadságról :-))

Ha fáradt vagy, ne olvasd el, majd csak holnap! :-))

Az egész életemet átszövik a szabályok. Betartom a közlekedési szabályokat, a társadalmi szabályokat, az iskolai szabályokat.....mindenféle szabályt. Így élem a hétköznapjaimat, szabály szerint zajlik minden. És még hétvégén is.  Így nevelem a gyerekeimet, és nincs is ezzel semmi baj szerintem, szükségünk van a szabályokra, hisz micsoda káosz lenne a Földön nélkülük.
A munkám , a saját belső elvárásaim is megkövetelik a szabályokat. Ily módon tudok olyan minőséget alkotni, ami számomra elfogadható. Egyébként szeretem a szabályokat, nekem szükségem is van rájuk  A mihez tartás végett :-))
Amikor dolgozom, a technológiai folyamat is pontos szabályok szerint történik. Szeretem, ahogy "betöröm" a rideg, kemény üveget, és életre kel egy csokor tulipán, egy kolibri vagy éppen egy lovacska.
Komoly sikerélményt jelent egy-egy új darab elkészítése, mert ismét én "győzedelmeskedtem"
No, ez volt a bevezetés.
 Kicsit hosszúra sikeredett ugyan, de a tárgyalás annál rövidebb lesz :-))  Vagy nem.

Kedves olvasóim, nyomon kíséritek, ahogy fellobbant a szerelmem a rogyasztott üvegek iránt. A folyamat itt is szabályok szerint kezdődik. Pontosan mérem, rajzolom, vágom, összeragasztom az üveg darabkákat, majd beteszem a kemencébe.....és várok. Lesz ami lesz. :-)) És ott bent, akkor az üvegeim, az én drága "megzabolázható" üvegeim nem tartják be a szabályokat.....arra folynak, amerre ők akarnak, úgy olvadnak össze, ahogyan kedvük tartja.....szabadon és szabályok nélkül....
És amikor 1-2 óra után felemelem a kemence fedelét, és megpillantom az új kis "jövevényeket", bizony elszorul a szívem. Mert nem mindig azt találom, amire számítottam :-)))  És akkor megmosom, törölgetem, nézegetem Őket, és nagyon hamar meg is szeretem. Hiszen ezek a kis szabálytalan üvegek az én "gyermekeim", és én ugyan próbáltam alakítgatni őket, végül mégis saját kézbe vették a sorsukat...


Ami miatt ezt az egészet leírom, az az, hogy olvastam a neten, hogyan készítik a művészek az üveg ékszereket. Hogy rogyasztás után szabályosra csiszolják, majd újra vissza a kemencébe......stb.....stb...
És akkor én elszomorodtam. Mert én nem akarok tökéletesen szabályos medálokat készíteni. Én azt akarom, hogy viseljék az egyéniségüket, hogy hadd legyenek "csárék", ha ahhoz van kedvük, hogy a színek úgy olvadjonak egymásba, ahogy jól esik nekik......( legfeljebb nem csinálok fülbevalókat :-))).
Azt hiszem, itt és most szeretnék szabályok nélkül, szabadon alkotni!

És végül is azt gondolom, akinek nem inge......ne tegye nyakába! :-))))
És akkor legyen az a befejezés!