Medálok

Ahogyan a tavasz megcsillantja első napsugarait, lekerülnek a kabátok, és a nők ösztönösen megszépülnek, kicsinosodnak. Ilyenkor kerülnek elő az ékszerek, a bizsuk. Egy-egy jól megválasztott, a ruhához illő nyaklánc bizony csodákra képes. És ritka az a nő, aki nem tud örülni egy szép új darabnak.
Én magam ritkán hordok bizsut, de volt néhány igen kellemes élményem a tiffany láncaimmal kapcsolatban. Az első az, amikor érzi az ember, hogy a szép, feltűnő medált szinte "kinézik" a nyakából. És persze szóvá is teszik. Ettől már csak az a jobb, amikor a suliban a 9-10 éves kislányok elolvadnak, és könyörögnek az anyukájuknak, hogy ők is szeretnének ilyet.
Na de a legfelemelőbb érzés, amikor a  9-10 éves férfipalánták kiáltják ezt: Hű, de szép láncod van!!!! :-)))
( és itt nem a saját fiaimra gondolok, hanem osztálytársakra!)
Viszont elég későn kezdtem el tiffany medálokat készíteni. Ennek az volt az oka, hogy nem nagyon hordok bizsut ( ahogy már írtam), inkább az aranyat, ezüstöt részesítem előnyben. A másik oka az volt, hogy eszembe sem jutott :-))) Aztán beindult a fantáziám, és ontottam a medálokat. Bőr szíjra, szatén, organza szalagra szoktam tenni őket, és delfin kapcsos zárással látom el. Ez a része a legutálatosabb. 5 medált megcsinálok annyi idő alatt, míg egyet felszerelvényezek.

És akkor most lássuk a medvét:

Következő pöttyös kérdésem ehhez a témához kapcsolódik.
Miért is kezdtem el medálokat készíteni??

A:  Mert megláttam Tiffanyu-nál és megtetszett az ötlet
B:  Mert az ismerőseim rágták a fülemet, hogy csináljak láncokat
C:  Mert egy alkalomra a ruhámhoz nagyon kívánkozott..

Határidő: Holnap reggel 8 óra