Fényképtartó

Talán már említettem, hogy konzervatív gondolkodású ember vagyok. A hagyományos családmodell híve - ember dolgozik, asszony őrzi a tűzhelyet otthon :-)) Elvárom, hogy a férfinép előre köszönjön, és előre engedjen az ajtóban...esetleg még a kabátomat is feladja :-)))  Nagyon fontosnak tartom a meleg, szeretetteljes otthon megteremtését a gyerekeim számára, így nem érzem tehernek a mindennapi főzést, a süteményhegyek gyártását, a kézimunkázást.
Nem hódolok be az éppen aktuális divatnak semmilyen téren. A ruhatáram egyszerű, kevés de inkább értékálló darabokból áll. Az otthonunk berendezése távol áll a moderntől, a fényes fém tárgyakat , a műanyag tucatárut kifejezetten gyűlölöm. Mint ahogyan a "jellegű" dolgokat is. pl. a parmezán-jellegű sajtot ( vagy legyen parmezán, vagy legyen nem parmezán), vagy a bőr jellegű ülőgarnitúrát...
Hadilábon állok a technika vívmányaival...Nem tudom bekapcsolni a TV-t, a DVD lejátszóval pedig meg sem próbálkozom :-))) Ez így nem teljesen igaz, mert műszaki ember lévén nem vagyok haragban a műszíki dolgokkal, csak azokkal, amiket utálok. Nos, ide tartozik pl. a digitális fényképtartó. Ettől kiráz a hideg. Nem elég, hogy rondák és jellegtelenek, még váltogatják is a képeket....
Az én számomra a fénykép és kerete egy egység. Össze tartozik. Nem mindegy, hogy milyen keretbe tesszük az éppen kiválasztott fotót. A számunkra kedves képhez, amit ki szeretnénk tenni az otthonunkban, és nem akarjuk cserélgetni, meg kell találni a neki megfelelő keretet. Mindezt azért írtam le, mert szeretném megmutatni az egyik kedvenc keretemet, amit kifejezetten Áronnak terveztem 18. születésnapjára. Egy szerencse bambusz van rajta, nem véletlenül.....ezzel kívántam neki sok-sok szerencsét nagykorúsága kezdetén. Természetesen mindezt konzervatív színekkel és kivitelben :-))) Na és mit gondoltok, ki lakik most a képkeretben??? Természetesen a kedvese :-)))