Követőim

2011. június 16., csütörtök

Egy nehéz nap

Ezt a bejegyzést a másik blogomban kellene írnom, de nem működik a freeblog. Majd holnap átteszem.
Sejtettem, hogy nehéz napom, de, hogy ennyire.....azt álmomban sem gondoltam.

Reggel még virágért rohangáltam, csomagoltam az emlékkönyveket, a kaspókat.És az órák szaladtak....Mit szaladtak, rohantak!!
A 4 lámpát egy anyuka-társ, aki egyben tanár is a suliban , elvitte. Ennek ellenére alig tudtuk becipelni a suliba a "motyónkat". Ráadásul Tominak szorította az ünneplő cipő a lábát, így olyan szinten sántított, hogy többen megkérdezték, mi történt a gyerekkel.
Szóval, becuccoltunk a suliba, de akkor még az emlékkönyvekbe be kellett ragasztanom a "későn érkezők" alkotásait, le kellett zárnom a csomagolást és be kellett csomagolni a lámpákat. ( 8-os lányok segítettek nagyon ügyesen) Aztán szembesültem azzal, hogy az egyik hosszabbító túl rövid, gyors telefon haza a férjemnek, hogy hozzon még egyet. Eközben a tornateremben lázasan folyt a műsor próba......és a fiúkat nem engedték a zongorához. Na ettől elborult az agyam....persze, csak magamban. Végül, 15 perccel a kezdés előtt mégiscsak odaengedték őket. Otthon egész nap gyakoroltattam őket, és egyre többet hibáztak..:-( Kész voltam teljesen. De, ahogy mondani szokták, minden jó, ha jó a vége....
A zongorázás remekül sikerült, a bizonyítványok csodásak, oklevelek, jutalom könyvek....Nagyon büszkék voltunk-vagyunk rájuk. Na és ugye, ezután jött a nagy attrakció. Úgy döntöttem, a tiffany lámpákat felkapcsolom, és úgy adom át a tanító néniknek....Hááááát, gyönyörűek voltak, és nagyon örültek neki. Mivel már akkor sűrűn potyogtak a könnyek, hiszen ők már elbúcsúztak a gyerekektől 4 év után, ez a látvány még fokozta a meghatódottságot. Ráadásul úgy szerveztem meg, hogy nem 1-1 virág csokrot kaptak az osztálytól, hanem minden gyerektől 1-1 szálat.....És ezt úgy, hogy megkértem a gyerekeket, vegyenek el a vázákból 1-1 szálat  és búcsúzzonak el a a tanító néniktől. Gondolhatjátok, volt ám sírás...
És az emlékkönyveket csak otthon nyitották ki.....Azóta már kaptam egy nagyon megható sms-t, és egy telefont. És tudom, hogy holnap még másik kettőt is kapok. Szóval, csodásan sikerült az évzáró és a búcsúzó. És közben jó néhány elismerést begyűjtöttem én is a lámpákért :-)   Ez is jól esett a lelkemnek.
Aztán hazajöttünk, és Áron gyermekem a kapuban közölte, hogy sikerült a francia nyelvvizsgája :-) ( középfok)  Így az idén 424 ponttal vág neki a felvételinek, és remélem, sikerülni fog! Megérdemli, mert sokat dolgozott érte.
Szóval, nagyon szép nap is lehetett volna. Ennek ellenére végig sírtam az estét :-(  Drága Astra kutyánk már lábra sem tud állni :-((( Hetek óta nem eszik, csont és bőr.....Holnap megtörténik az, amitől annyira rettegtem...De már nem tudunk mit tenni érte, amit emberileg lehetett, mindent megtettünk. Pénzt és fáradságot nem kímélve kűzdöttünk az életéért, hogy még legalább pár hónapig velünk legyen. De ő feladta :-((  A szívem szakad meg a bánattól :-(((

6 megjegyzés:

  1. Drága Andi!
    Gratulálok a fiaid eredményeihez és a sikeres szervezéshez.
    Fogadd kérlek őszinte együttérzésemet Astrával kapcsolatban. Átérzem a fájdalmadat... Sokszor ölellek!

    VálaszTörlés
  2. Andikám! Csodásak a gyerekek eredményei - gratulálok!!! - és őrületes, amit elbírsz!!! "Ezt" is el fogod bírni..., tudom, egy társ volt az életetekben, de gondolj az állapotára és akarj jót neki! Sajnálom Astrát...

    VálaszTörlés
  3. Nagyon sajnálom Astrát, sok-sok erőt kívánok a mai naphoz neked és a gyerekeidnek is!
    Ugyanakkor gratulálok az eredményeitekhez, szívből :-)

    VálaszTörlés
  4. Csak ismételni tudom az elismerő szavakat és megint csak azt tudom leirni, hogy emelem kalapom előttetek és minden elismerésem a tiétek. Csak csodállni tudom az életviteleteket, a teherbírásod, a kitartásod .:-))))

    Astra kutyával kapcsolatban meg csak azt tudom írni, hogy őszintén sajnálom és nagyon-nagyon átérzem.:-((( Én is mindig megsiratom a jószágaimat. Nagyon sokszor többre tartok egy -egy állatkát, mint 1-1 embert. Gondolj arra, hogy az ő érdekében, neki lesz jobb!!!! Ha nekünk is ilyen választásunk lehetne???? Nem hiszem, hogy a szenvedést választanád.:-((( Lehet nem voltam nagyon megnyugtató!:-(((
    Puszi és pihenj is!!!

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok a fiúkhoz és az elvégzett munkához!
    Astrát sajnálom,de hidd el,jobb lesz így,mint tehetetlenül nézni a szenvedését és szenvedni vele együtt:((

    VálaszTörlés
  6. :( Nagyon sajnálom a kutyut, igazán...
    Én is átéltem ezt, soha nem felejtem, és csak azt tudom mondani, hogy kitartás! Az idő majd enyhíti.

    A fiúkról meg csak annyit, hogy a TIEID! Nincs is mit csodálkozni rajtuk!

    Ölellek!

    VálaszTörlés