Egy nehéz nap

Ezt a bejegyzést a másik blogomban kellene írnom, de nem működik a freeblog. Majd holnap átteszem.
Sejtettem, hogy nehéz napom, de, hogy ennyire.....azt álmomban sem gondoltam.

Reggel még virágért rohangáltam, csomagoltam az emlékkönyveket, a kaspókat.És az órák szaladtak....Mit szaladtak, rohantak!!
A 4 lámpát egy anyuka-társ, aki egyben tanár is a suliban , elvitte. Ennek ellenére alig tudtuk becipelni a suliba a "motyónkat". Ráadásul Tominak szorította az ünneplő cipő a lábát, így olyan szinten sántított, hogy többen megkérdezték, mi történt a gyerekkel.
Szóval, becuccoltunk a suliba, de akkor még az emlékkönyvekbe be kellett ragasztanom a "későn érkezők" alkotásait, le kellett zárnom a csomagolást és be kellett csomagolni a lámpákat. ( 8-os lányok segítettek nagyon ügyesen) Aztán szembesültem azzal, hogy az egyik hosszabbító túl rövid, gyors telefon haza a férjemnek, hogy hozzon még egyet. Eközben a tornateremben lázasan folyt a műsor próba......és a fiúkat nem engedték a zongorához. Na ettől elborult az agyam....persze, csak magamban. Végül, 15 perccel a kezdés előtt mégiscsak odaengedték őket. Otthon egész nap gyakoroltattam őket, és egyre többet hibáztak..:-( Kész voltam teljesen. De, ahogy mondani szokták, minden jó, ha jó a vége....
A zongorázás remekül sikerült, a bizonyítványok csodásak, oklevelek, jutalom könyvek....Nagyon büszkék voltunk-vagyunk rájuk. Na és ugye, ezután jött a nagy attrakció. Úgy döntöttem, a tiffany lámpákat felkapcsolom, és úgy adom át a tanító néniknek....Hááááát, gyönyörűek voltak, és nagyon örültek neki. Mivel már akkor sűrűn potyogtak a könnyek, hiszen ők már elbúcsúztak a gyerekektől 4 év után, ez a látvány még fokozta a meghatódottságot. Ráadásul úgy szerveztem meg, hogy nem 1-1 virág csokrot kaptak az osztálytól, hanem minden gyerektől 1-1 szálat.....És ezt úgy, hogy megkértem a gyerekeket, vegyenek el a vázákból 1-1 szálat  és búcsúzzonak el a a tanító néniktől. Gondolhatjátok, volt ám sírás...
És az emlékkönyveket csak otthon nyitották ki.....Azóta már kaptam egy nagyon megható sms-t, és egy telefont. És tudom, hogy holnap még másik kettőt is kapok. Szóval, csodásan sikerült az évzáró és a búcsúzó. És közben jó néhány elismerést begyűjtöttem én is a lámpákért :-)   Ez is jól esett a lelkemnek.
Aztán hazajöttünk, és Áron gyermekem a kapuban közölte, hogy sikerült a francia nyelvvizsgája :-) ( középfok)  Így az idén 424 ponttal vág neki a felvételinek, és remélem, sikerülni fog! Megérdemli, mert sokat dolgozott érte.
Szóval, nagyon szép nap is lehetett volna. Ennek ellenére végig sírtam az estét :-(  Drága Astra kutyánk már lábra sem tud állni :-((( Hetek óta nem eszik, csont és bőr.....Holnap megtörténik az, amitől annyira rettegtem...De már nem tudunk mit tenni érte, amit emberileg lehetett, mindent megtettünk. Pénzt és fáradságot nem kímélve kűzdöttünk az életéért, hogy még legalább pár hónapig velünk legyen. De ő feladta :-((  A szívem szakad meg a bánattól :-(((