Sok-sok mosolyt adunk Karácsonyra :-)))

Kedves olvasóim!

Itt oldalt néz epekedve a két kis Raffaello angyalka...egy kis szeretetért, figyelemért, kedvességért.
Ezzel a képpel hívtam fel a figyelmet arra, hogy tegyünk egy keveset a szegény sorsú, nélkülöző gyermekekért a szeretet ünnepén. A kép alatt elmeséltem, hogy az én családom ezt hogyan valósítja meg sok-sok év óta.

Most azonban történt egy csoda. A felhívásomhoz csatlakozott a hevesi Eötvös József Középiskola, ahol kedves barátaim, Tipikos, Latinka, Szegusz és Zsuzsa gyűjtést szerveztek a gyerekek körében. Elmondásuk alapján a játékok, könyvek, és egyéb tárgyak özönlöttek a felhívásra. De ez csak az egyik része volt az akciónak. Ők ugyanis sorsolással ösztönözték a gyerekeket, ahol saját készítésű tárgyaikat sorsolják ki, valamint kisebb-nagyobb celofánba burkolt csomagocskákat készítettek. Nagyon sokat dolgoztak az "ügy" érdekében.
A játékokat a férjem hozta el autóval, alig fért be :-))) Pedig jó nagy autója van. :-)) De én magam is döbbenten néztem, amikor a fiúkkal átmenetileg bepakolták a lépcsőházunkba :-))

Nem számoltam meg, hány csomag volt. De nagyon sok. Próbáltam - Tipikos is próbált -fotókat készíteni, de a képek nem adják vissza a valóságot. Nem jutottam szóhoz a meghatódottságtól.
Természetesen mi is elkészítettük a fiúkkal a szokásos csomagjainkat, és azóta már mind elindult útjára.
Kláráék megkezdték a széthordását az ország minden tájára, minden szegletébe.
Mert ne gondolja azt senki, hogy ezek az adományok budapesti gyerekekhez kerülnek! Rászoruló gyerekekhez, Budapesten és vidéken egyaránt.
Valamint Tipikosék a játékok egy részét a Máltai Szeretetszolgálat hevesi szervezetének közvetlenül adták át.

Szeretném Nektek elmesélni, hogy amikor átadtam ezt a rengeteg ajándékot Klárának és barátainak, szinte megbabonázva csak azt mondogatták, mennyi-mennyi szeretet van ezekben a csomagokban! És nem értették, honnan jöttek, kik adták, kiknek köszönhetik....Természetesen elejétől a végéig elmeséltem mindenkinek, és nagyon sajnáltam, hogy a többiek nem érezhették át ezeknek a perceknek a fennköltségét.

A férjem pedig azt kérdezte, hogyan tudom én ezt meghálálni Nektek??
Azt válaszoltam, gyanítom, sehogy, ...csupán a barátságommal és egy egyszerű és őszinte köszönömmel!

Köszönöm Nektek, barátaim, és köszönöm Nektek, hevesi diákok! Szuperek vagytok!

Jusson eszetekbe a karácsonyfa előtt állva Szent estén, hogy milyen sok-sok mosolyt adtunk az idén!!

Áldott ünnepet kívánok mindnyájatoknak!